1997 nyarán elhatároztam, hogy veszek egy autót. Pontosabban egy Trabit. Megvolt a pénz és a kiszemelt alany. Közben búrámban egy csomó terv kavargott, hogy miként alakítom majd át a verdát. Sajnos, vagy szerencsémre a tulaj nem akart engedni az árából, így nem lett biznisz. Egy munkatársam szólt, hogy van egy öreg OPEL Rekordja, amolyan Ámerikás stílusú. Elképzelni sem tudtam, hogy is nézhet ki. Azt mondta, bõrfotelek, meg keret nélküli ajtók. Gondoltam, ezt meg kell néznem. Kimentem hozzá Leányvárra egy pár barátommal, akik közt volt autószerelõ is, veterán Opeles tapasztalattal.

Megláttam a kocsit, ahogy ott állt "derékig" a fûben, galambszürkén, lámpák és lökhárítók nélkül. Szerelem volt elsõ látásra. Elborította a fejem a lila köd és már nem is hallottam, amint Tomi haverom véleményt mond a kocsiról. Utólag kiderült, hogy nem is rosszat. Ahogy végigfutottak azok a gyönyörû ívek és vonalak a sárvédõn és a tetõn, azok feledtettek minden józan gondolatot.

-Kell!!! - hangzott el a kijelentésem és már ki is perkáltam érte az 50 ezer forintot. Ez ’97 õszén volt. Másnap mentünk az autókiállításra Budapestre. A kiállításon találkoztam pár sráccal, akik régebbi Opelek elõtt, egy kis asztal mellõl szórólapot osztogattak. Opel Club Hungary volt a társaság neve. Elkértem az elérhetõségüket és megígértem nekik,hogy amint járóképes lesz a kocsi, jelentkezem. Októbertõl egész decemberig kellett várni a kocsikázással.

Emlékszem az elsõ beindításra. Kipufogó csak az y-ig volt rajta, és az egész lakótelep összeszaladt, amikor beindult a motor. Sajnos az injektor rosszalkodott, így nem tudtunk vele menni. Feltúrtam a régi motorját a kocsinak és leszedtem róla a karburátort. Hozzáteszem, hogy autószerelõi tapasztalatom és hozzáértésem ekkor még a kerékcserében kimerült. Injektor le, karbi fel. Minden drótot, vezetéket oda kötöttem, ahová elért. Az volt a lényeg, hogy a vezeték ne feszüljön, de nagyon laza se legyen. Beindult!!!

Határtalan örömömet rögtön egy kis kocsikázással fejeltem meg. Gyújtásállítás és utána már csak tankolni kellett a verdát. (ekkor még volt rajta 1,5 év mûszaki) Az sem érdekelt, hogy nem valami fényes a fûtés benne és a mûszerek is össze-vissza mûködtek, de ment, és ez volt a lényeg. Az emberek néztek az utcán és kezdtem megszokni, hogy nem egy hétköznapi autóval közlekedem. Közben megtörtént az átírás és teljes értékû autótulajdonos lettem. Elsõ hosszabb utam Budapestre vezetett az Opelklubos közgyûlésre. Itt szívélyesen fogadtak és jó barátságokra tettem szert. Sok segítséget kaptam szakmailag, és alkatrészileg egyaránt. Sajnos a klubélet nem úgy zajlott, ahogy szerettük volna de azért próbálkoztunk.

Közben az autó is alakulgatott. Másfél év galambszürkeség után megkapta a fekete-fehér fényezést a kocsi. Mivel nem volt pénzem, hogy bebõröztessem a tetejét, úgynevezett bõrhatású "zsugorfestékkel" fújattam le a tetõt. A motorháztetõre két vastag fekete csík került, kihangsúlyozva a sportosságot.

Pár évvel késõbb belémjött egy BMW. Pont két héttel egy kecskeméti Opel találkozó elõtt. A találkozóra telibe gittelt bal hátsó sárvédõvel mentem. Sajnos a fényezés nem lett kész addigra. Ez a kis koccanás megerõsített abbéli hitemben, hogy ez a kocsi még "anyag"-ból van. Nekem csak egy bal hátsó sárvédõ ívet kellett cserélnem, meg egy felnit, de a Bömösnek az egész eleje leszakadt. Szóval folyamatos változtatásokkal és tervszövögetésekkel teltek az évek.

Közben megszûnt az Opel Club Hungary. Páran a csapatból megalakítottuk a Magyar Veterán Opel Klubot. Abban a reményben, hogy ezek után több találkozóval és rendezvénnyel aktívabb klubéletet tudunk majd élni.. A Reki életében is egy újabb szakasz következett: Belekerült egy BOSCH L Jetronic befecskendezõ rendszer. Ezt két B Asconából vadásztam össze. Lényeges volt a teljesítménynövekedés, csökkent a fogyasztás és üzembiztosabb lett az autó. Körülbelül 115 lóerõ. Városban 9 liter körüli, hosszútávon 7,5-8 literes fogyasztással. Sajnos a gyári levegõszûrõ háza nem fért el, ezért kénytelen voltam egy direktszûrõt beépíteni. A különbséget abban láttam a gyárihoz képest, hogy a motor érzékenyebben reagált a gázadásokra . Idõközben egy 5 sebességes "Getrag" váltó is került a házhoz. Ennek a beépítésével csak az lett volna a gond, hogy a padlólemezen is alakítani kellett volna, mivel a váltó nagyobb, mint a 4 sebességes és a váltókar kb. 20 centivel hátrébb jön ki.

Nagyon nem akartam szétbarmolni az autót, ezért egyre inkább érlelõdött bennem a gondolat, hogy másik (játszós) autó után kell néznem. Akartam egy kis A Corsát, amivel elrohangálhatok a városban és rövidebb távokon. Aztán jött a Kadett, ami egy másik történet. A lényeg az, hogy van egy másik autóm is, ami természetesen Opel és nem kell a Rekorddal járkálnom minden nap. Az "öreglány" most õsztõl-tavaszig egy garázsban pihen és várja a jó idõt, hogy vasárnaponként büszkén gurulhasson végig a városon és a találkozókon hirdesse a régi OPEL-ek dicsõségét.

Mivel most már nem kell napi használatban lennie, így megpróbálom minél jobban gyári állapotúra visszaállítani. Az injektoros motor természetesen marad az elektromos ablakemelõvel együtt. De optikailag elindulunk az eredetiség felé.

Remélem, még jó pár évig velem lesz és mûködni is fog. Eladni nem szeretném, mert nagyon hozzám nõtt az erényeivel és a hibáival együtt.